Akció a szabad légtérért - demonstráció 2000.aug.12.

A hazai sárkányrepülés és siklóernyőzés története szinte már történelmi korszakokra bontható. Volt egyszer egy (h)őskor az 1980-as években, amikor Ferihegy forgalma még nem volt mérhető a légtér kapacitásához, ugyanakkor csak nagyon kevesen repültek sárkánnyal, pláne kevesen siklóernyővel. Aztán a ferihegyi forgalom is növekedni kezdett és egyre többen váltak a siklórepülés szerelmesévé. A légtér persze nem lett nagyobb de még mindig elég tágas volt minden résztvevőnek. Így teltek el a boldog 1990-es évek. Aztán egyszer csak eljött az idilli békeidők végnapja: 2000. június 13. kedd. Nézzük sorjában mi is történt akkor és azóta!

1. 2000. június 13.-án, 14 óra 22 perckor, a DLH-3434 járat Ferihegy megközelítése során Pilisvörösvár térségében vele azonos magasságban repülő siklóernyőst jelentett. A rendkívüli repülőesemény naplószáma: 28/2000.

2. Másnap a légügyi igazgató határozatában "halaszthatatlan intézkedésként Budapest TMA-ban és alatta azonnali hatállyal mindennemű siklóernyős és függővitorlázó tevékenységet” megtiltott.

3. Az eset érthetően nagy port vert fel. A légiközlekedés biztonságáért felelős hatóság intézkedése nem sok törődést mutatott a siklóernyőzés helyzetével. Igaz nem is ez a dolga. A siklórepülők vezetői viszont megvalósíthatatlan vezeklő terveket mérlegeltek a hatóságnak a tilalom feloldásáért felajánlandó kiengesztelő kompromisszumként. Így például: a starthelyeken kötelező repülésvezetőt, repnaplót, rádiót, képrögzítőt, a starthelyre telepített erős bürokráciával, a startkönyv repülés előtti kitöltésével stb. A fokozódó kiéhezési (elvonási) tünetek hatására szinte bármit vállaltak volna aminek ugyan nincs köze a siklórepüléshez, csak hogy újra repülhessünk! Annyira erősen hatott ránk a jogos közfelháborodás bűnbakért kiáltó hangulata, hogy már-már magunk is úgy viselkedtünk, mintha tényleg bűnösök lennénk amiért magunk is siklóernyőzünk. Óbuda starthely örökre elveszettnek látszott. A feltételezhető elkövetők ugyan a hatóság kezére kerültek, a hatóság mégis fenntartotta a kollektív bűnösség elvére épített, sebtében hozott tilalmat. Így az 1-2 elkövető kivételével az összes siklórepülő ártatlanul lett letiltva Budapest TMA területén. Az ilyet persze életszerűen nem lehetett sokáig betartani. Pillanatkép: Népszabadság 2000. június 29. csütörtök

4. A kétségesen jogszerű de az ártatlanokra kétségtelenül igazságtalan határozattal sikerült alaposan megosztani bennünket. Felbolydult méhkasként megzavarodva viselkedtünk.

Az ember már csak ilyen: a baj inkább csak másokat érintsen, inkább elhatárolódik ha teheti. Minden leszalámizás ezen alapul. Megtapasztalhattuk, hogy a siklóernyős is csak ugyanolyan zsigeri vezérlésre hajlamos teremtmény mint bármely más társadalmi csoport tagjai.

5. 2000. július: a kilátástalan helyzetben egy tiszta szívű csapat tiltakozó demonstráció gondolatával kezdett foglalkozni. A szervezést tekintélyes „öreg” pilóták hathatós támogatásával Kardos István, Letz Livio és Szigetlaki Zsolt vette a nyakába. Az igazságérzetünk volt az egyetlen hajtóerő, hogy ország-világ, írott sajtó és a TV kamerák előtt tiltakozzunk az alkotmányjogilag is elfogadhatatlan, a kollektív bűnösség elvén megvalósított kollektív büntetés ellen. A tilalmi határozat ugyanis szabálysértőt csinált mindazokból akik a nemzetközi és hazai normák betartása (a 2000. június 14-i 6102/1/2000 LÜI határozat előtti szabályok) szerint szabályosan kívántak volna repülni, semmivel sem veszélyeztetve Budapest-TMA forgalmának biztonságát. Eldöntöttük és meghirdettük, hogy tiltakozó megmozdulásunkat „Akció a szabad légtérért” címmel 2000. augusztus 12.-n fogjuk megtartani HHH Vöröskőváron. A jogszerűtlen letiltás társadalmi elfogadottságának eredményeként nem tudtuk mire számíthattunk a hatóság részéről. Bizonytalanságunkra jellemző, hogy a leendő résztvevőknek írt meghívó (Akcio_meghivo.pdf) előre lebeszéli a hatóságot a helyben, túlzott ellenőrzésekkel megvalósítható retorzióról, egyben óvatosságból "a felszerelés földi ellenőrzésének" kibúvó magyarázatával bátorítja a részvételre elszántakat. További kapcsolódó dokumentum: kiadott sajtóanyag: SikloDem.pdf

6. A szervezés alatt álló demonstráció hírére és a szintén ártatlanul büntetett repterek jogos tiltakozására a LÜI két lépéssel reagált: 2000. augusztus 8-án a Légügyi Igazgató egy módosítással kivonta a tiltó határozat hatálya alól a Budapest Hármashatárhegy, Gödöllő és Dunakeszi repteréről induló siklórepüléseket, határozat száma: 6102/4/2000. (Farkashegy és Budaörs azért maradt ki, mert ott nincs siklórepülés, motor nélkül csak vitorlával repülnek.) E részleges feloldás után sajnos továbbra is éppen a legjobb starthelyeket tartalmazó hegyvidéki terület maradt a tilalom hatálya alatt. A feloldásban tagadhatatlan volt a közelgő akció szerepe, hiszen a LÜI szóvivője (Pető György) az MTI-nek a részleges feloldásról kiadott sajtóközleményében egy régi jól bevált trükkhöz, hamis elterelő információ közléséhez folyamodott amikor arról tájékoztatta a sajtót, hogy "a demonstráció a feloldás következtében elmarad". Ez természetesen nem volt igaz, de amint arra számítani lehetett a tiltakozás szervezőit senki sem kérdezte meg. Így a szándékos megtévesztő álhír a sajtó csatornáin elöntötte az országot. Hiába próbálkoztunk, tőlünk a szervezőktől az MTI nem fogadott el semmilyen önmagunkról szóló helyreigazító ellenközleményt. A megtévesztés receptje, most is bevált: a köztudatban az álhír maradt meg, amely támogatottságunkra meg is hozta bomlasztó hatását. Szintén "profi húzás" volt elhíresztelni a sajtóban, hogy a részleges feloldás csak az első lépés, a helyzet hamarosan teljes körűen rendeződik. Így sikerült még az ártatlanul megbüntetett, korábban méltatlankodó siklórepülők nagy részét is leszalámizni. A kommunikációs manipulációkon átlátó maroknyi megmaradóra pedig rásütötték a "renitens hőzöngő" bélyeget. Ez a kis félretájékoztatási trükk nem kevés problémát okozott a szervezésben, mert mind a résztvevőket mind a sajtót újra és egyenként meg kellett keresnünk a cáfolattal. Maga az MRSZ is elhatárolta magát tőlünk, pedig ha már érdekeinket nem merte képviselni, legalább mediátorként felléphetett volna.

7. 2000. augusztus 12-én dicséretesen kulturált módon zajlott le a demonstráció. Kár, hogy mint siklórepülők magunk között sem tudtuk megőrizni az összefogást, nem tartottunk ki az ártatlanul elszenvedett közös szankció kovácsolta egység mellett. Rengeteg ernyőst bizonytalanított el a megtévesztő és hangulatkeltő propaganda, nem mertek eljönni a demonstrációra. A megosztást tovább segítette, hogy akkortájt (korábbi okok és más személyek miatt) éppen különváltan élt a sárkányos és a siklóernyős szakág. Mérvadó sárkányos vezető agitált hangulatkeltően az akció ellen, így nagy csalódásunkra egyetlen sárkányos sem vett részt az akción. A testvéri szolidaritás távoli jeleként csak kétségbeesett helyszíni unszolásunkra és csak az utolsó pillanatban helyezték ki a képeken a hangár mellett látható magányos sárkányt. De legalább a kamerák felőli oldalra került! A LÜI megjelent képviselője (dr. Ordódy Márton) a TV kamerák előtt a következő hétre helyezte kilátásba a tiltás globális feloldását. Nem ő tehet róla, hogy az ígéret sosem valósult meg, nyilván neki is ezt ígérték a főnökei útravalóul a demonstrációra.
Képek a demostrációról a pg.c2 galériájában. (A link már csak történelmi emlék, a szólás szabadságát nehezen viselő személyek azóta elérték a független pg.c2 fórum bezárását, emiatt még 2014-ben is mondvacsinált perekre járkálunk alperesként...)

RTL-klub üzenet	Budapesti Regionális TV	m1 közszolgálati TV	RTL-klub híradó	tv2 Tények
10 MB mpeg	17 MB mpeg	6 MB mpeg	15 MB b/w mpeg	12,5 MB b/w mpeg
RTL-klub üzenet			RTL-klub híradó	tv2 Tények
16 MB avi			15 MB színes mpeg	12,5 MB színes mpeg
			RTL-klub híradó	tv2 Tények
			24 MB színes avi	15,5 MB színes avi

Szövegmagyarázat: senkit ne tévesszen meg, hogy 2000-ben a sajtó és a köztudat a sárkányrepülő szót már hallotta, de a siklóernyőt még csak elvétve.
A tudósításokban emiatt a fogalomzavar miatt nevezik több helyen is sárkánynak az ernyőt.

8. 2000. december 14-én végre az MRSZ is lépett, fellebbezett a még akkor is érvényben lévő tilalmi határozat ellen. Ezzel az ügy a minisztérium asztalára került.
A levél hangvételének jellemzéseként íme egy kontextusából kiragadott mondat a fellebbezésből: "Félő, hogy a további tiltás további „demonstrációkhoz” és „hőzöngéshez” fog vezetni, amelytől a Szövetség elhatárolja magát." A teljes dokumentum: MRSZfelleb6102.pdf
De magunk között maradjunk őszinték: az "MRSZ" nem tud levelet írni, ezt a szöveget valamelyik akkor ott dolgozó "repülős kollégánk" szerkesztette.

9. 2002. januárjában (!) a KÖVIM a fellebbezést elbírálva úgy döntött, hogy helyben hagyja a módosításokkal még mindig érvényben lévő 6102/2000-es tilalmi határozatot. Erről levélben értesítette az érintetteket. Fellebbezésnek helye nincs, megtámadható (lett volna) a bíróságon. A levél átvétele: 2002.01.23. 16:30. A KÖVIM levél száma: 000059/1/2001 Ügyintéző:Keszthelyi Zoltán (KÖVIM). [ha valakinek megvan az eredeti levél kérem, közzétételre küldje el nekem]

Most 2015 nyara van. Az „Akció a szabad légtérért” tiltakozó demonstráció pont 15 éve történt. Azóta a LÜI neve PLH-ra, majd NKH-ra változott és végre kiköltözött a méltatlan ferihegyi barakkból a vecsési székházba. A sárkányos és siklóernyős szakbizottság azóta már régen közös szakágban egyesült újra. Eleinte visszaszorultak az előítéletek, majd újra kettészakadtunk, de már nem a sárkány-ernyő vonal mentén, hanem "csak úgy" zsigeri-érzelmi alapon. Viszont 2005 tavasszal először történt meg, hogy Budapest-TMA légtérrend módosításának előkészítésekor meghallgatták a Siklórepülő szakág véleményét. Bár Budapest-TMA légtérrendje feltehetően továbbra is folyamatosan változni fog, 2005-ben mégis reménykedtünk, hogy nem folytatódik tovább repülési lehetőségeink monoton szűkítésének addigi tendenciája. Lásd az alábbi táblázatot:

Visszatekintve az elmúlt évekre láthatóan vannak pozitív eredmények is. Eredmény, hogy a minisztérium, a Hungarocontrol és a hatóság egyre inkább elfogadni látszik a 2000-es akció-nyilatkozatunkban már a kamerák előtt is megerősített alap törekvésünket, hogy mi siklórepülők legális, együttműködő partnerek kívánunk lenni egy betartható szabályozás kialakításában és betartásában. Pozitív fejlemény, hogy a 2005-ös „TMA-project” tavaszi előkészítő tárgyalásaira sikerült a saját munkánkkal bejuttatni magunkat, azaz először tárgyalhattunk magunk a saját bőrünkről. Partnerként kezeltek, bár nem tudták nem észrevenni gyenge érdekérvényesítő képességünket. 2005. május 12. egy új korszak nyitánya volt a hazai siklórepülés történelmében is. A HC-nél a közelkörzeti irányításban ekkor váltotta fel a vektorálást az érkezési eljárások alkalmazása. Számunkra megjelent a légtér-koordináció intézménye, de tovább folytatódtak a légtér módosítások is. Az új időszak legnagyobb kérdése a három budai repülőtér életben maradása volt. Különösen LHHH került (már akkor) végveszélybe. Létkérdéssé vált, hogy az MRSZ zászlója alatt az összes motor nélküli szakág egységesen lépjen fel érdekei érvényesítéséért, aminek kezdeti célja csupán az életben maradásra, a folyamatos sorvadás megállítására redukálódott. Ha ez nem sikerül az hosszútávon végzetes lesz mind az MRSZ-re, mind a három budai kis reptérre, mind a teljes, hazai motor nélküli repülésre. Rendkívül veszélyes 2014-es fejlemény, hogy a hatóság bevonta LHHH működési engedélyét... Milyen folytatásra számíthat így a magyar repülősport?

A 2000-es demonstráció hitvallása azonban változatlanul érvényes maradt: Mind a jogalkotók mind a hatóság egyet kell értsen velünk abban, hogy nagyobb biztonságot eredményez az ésszerűen betartható szabályok szerint zajló siklórepülés, mint a társadalmi igényeket figyelmen kívül hagyó, kategorikus tiltásokból álló, tömegesen nem követett szabályozás.

eredeti cikk: 2005. szeptember 7.
frissítve: 2015. június 13
frissítve: 2016. augusztus 12.

utóirat:
A demonstráción a LÜI a következő hétre ígérte a 6102/2000 tilalom globális feloldását. Ismeretem szerint ez sosem történt meg! A tilalom ma már szinte nem is ismert, senki sem tartja be, vélhetően anno sem volt jogszerű. Ez nem tett jót a hatóság tekintélyének sem, szerintem. Az azóta eltelt 16 évben sikerült a hatósággal kölcsönösen konstruktív kapcsolatokat építeni ki. Manapság az olajozott működés legnagyobb akadálya a siklórepülők belső megosztottsága, a szövetségek közötti elégtelen együttműködés.

2003. május 15-ig	Egész évben él a G1,G2,G3 siklórepülő légtér-lépcsőház és a G10 valamint a G20,G21,G22 siklórepülő légterek. Ezeket a nagygépeknek akkor is ki kell kerülniük amikor motor nélkül senki sem repül bennük azaz üresek.
2003. május 15-től 2005. május 12-ig	A siklórepülőkkel ugyan senki sem egyeztetett, de a fenti Gx légtereket a téli félévre (október 15-március 15 között) rendeletileg megszüntették. Logikus lépés, nyugodtan meg lehetett volna előre beszélni az érdekeltekkel, egyetértettünk volna.
2005. május 12 óta	2005-ben már voltak előkészítő, tájékoztató egyeztetések. A rendelet ugyan gyökeresen eltért az egyeztetett rendszertől (!), de első lépésnek már az is nagyszerű, hogy a Hungarocontrolban meghallgattak. Csak a rendeletből tudtuk meg, hogy immár örökre megszűnt a G1,G2,G3 lépcsőház. A megszüntetés egészen Érd vonaláig elemi csapást jelent a siklórepülésre és halálos ítéletet a három budai reptér Hármas-határhegy, Farkashegy, Budaörs motor nélküli repülési lehetőségeire. Érd vonalán túl a TMA aljának felemelése majdnem visszaadta azt amit a G3 megszüntetése elvett, de odáig motor nélkül eljutni szinte lehetetlen, „oda születni kell”. Emellett két TMA szektor határpontjának áthelyezése Pilisvörösvárról Nagykovácsiba kegyelemdöfésként húzta be 750 méteren a rolót Határhegy fölött. A biztonsági zónára hivatkozó indoklás sajnos valós, a korábbi rendszer nem felelt meg az ICAO előírásainak. Az egész életében meddő G1 megszüntetése meghiúsítja annak alkalmi megigényelhetőségét is. (A 2005 őszi ígéretek szerint 2007-ben ismét felkerült a térképre, hogy legyen mit megigényelni 31-es pályánál.) Nem a Hungarocontrol vagy a Siklórepülő szakbizottság hibája, de mindenképpen kiábrándító, hogy a módosítás a 2005-ös szezont elvette a siklórepülőktől, mert 2005. szept. elején még mindig nem volt G2/S koordináció, a Nap pedig már alacsonyan járt a nagy távrepülésekhez. Később aztán lett légtér koordináció és sikeresen működött pár évig, de a siklórepülők belső egységének hiánya miatt a siker ismét nem maradt tartós. G2/S koordinált légtér évek óta csak halott rajzelem Magyarország ICAO térképén.
2014.	Jogilag szinte már el is veszítettük a magyar repülés egyik bölcsőjét, a demonstrációnak is közeli helyszínül szolgáló a Hármas-határhegyi repülőteret.